2012. május 11., péntek

Rod flying above BP.

2012. május 9., szerda

Néhány szó arról ami akkor történik, ha valaki nem adja magát egy csapatba, ha elkezdi kívülről szemlélni az eseményeket, a közösséget. Ez legtöbbször perspektívavesztéssel jár, amelyet a valóságtól való elrugaszkodás követhet. Ilyenkor az elvárásaink is irreálisakká válnak mivel már nem a valóság talaján állunk, nem a magunk valódi, kegyelemre szoruló állapotából szemléljük a dolgokat, hanem mi válunk a kiindulóponttá. Az hogy nekünk mi felel meg, mi tetszik, mi elégít ki, szerintünk mi a jó. Ez már elég közel áll az önigazultsághoz, és a hamis elvárások csalódást, frusztrációt okoznak sőt vádlássá alakulnak mások felé. A folyamat tovább gyorsul, és arroganciáva fajul a hozzáállásunk. Amikor pedig elhisszük magunknak, hogy nekünk van igazunk, mi tudjuk a tutit, és a többiek okozzák nekünk a csalódást, amikor már nem vagyunk hajlandóak meghallgatni mások véleményét, akkor a téves referenciapont (önmagunk) miatt elszigetelődünk a közösségtől, és még azt is gondoljuk, hogy ezzel mindenkinek jót teszünk.
    Ebből a szörnyű individualista spirálból egyetlen út vezet kifelé. Ha a referenciapontot a földről az égbe helyezzük. Így mindannyian egy szinten állunk majd, az Isteni kézre szorulva. Csak ezt a kezet megragadva szabadulhatunk önmagunk börtönéből, és az önzés helyett az a hozzáállás alakul ki bennünk ami Jézusban megvolt, és ma is csak belőle meríthető.

2012. január 1., vasárnap


Nagyszerű évkezdő dal.
Ahogy Nagy Geriék mondanák #Vészbejárat:
"Összefogással többremegyünk, együttmégagonoszonis felülkerekedünk."

2011. december 24., szombat


Kedves barátom,

              Ilyenkor Karácsonykor mindenki  hajlik rá, hogy átgondolja, milyen irányba halad az élete. Akár családainkra, akár Hazánkra tekintünk, láthatjuk, milyen nehéz helyzetben kell helyt állnunk. Mindez még aktuálisabbá teszi Kölcseynek azon szavait amelyekkel befejezi nemzetünk Himnuszát: 


"Szánd meg, Isten, a magyart Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!"


Nagyon egyetértek. Ember nem segíthet rajtunk, csak Istenbe vethetjük a reményünket. Benne nem fogunk csalódni soha. Jézus Krisztus, a Reménység csillaga több mint 2000 éve árasztja ránk fényét, nem volt és nem is lesz olyan pozitív hatással senki az emberiségre, mint Ő. De nem csak egy nagyszerű erkölcsi tanító ez a Jézus, hanem Isten fia, az emberiség megváltója, a sötét hatalmak legyőzője, a világ világossága.
Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Ő otthagyta a Mennyek királyságát, hogy a földön szolgává legyen, és kivezesse az embereket a lelki sötétségből. Az Ő fénye azóta is beragyogja a világot, és utat mutat,  a szabadulásnak és egy  teljesen megújult életnek útját. Ő mondta magáról:


Én vagyok a világ világossága:
a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága
...
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Tiszta szívemből kívánom, hogy idén Karácsonykor az Ő fénye ragyogja be az életedet,
a családodat, és adjon nektek békességet bármilyen nehézségek is akarják
eltakarni előletek Őt. Áldott, Isten szeretetében gazdag ünneplést kívánva,              

                      Debreceni László, lelkész
          Fészek Keresztény Közösség

              1154 Bp. Wesselényi u. 36.


              Tel:+36 20 359 7428


              Web: feszek.chog.hu

2011. november 21., hétfő

Minden ami meghatározza a mindennapjaimat, változik. Változik az időjárás, az éghajlat, az eszközeim, a családom, a gyülekezet, a világgazdaság, a kormány hozzáállása az IMFhez, az ízlésem, a kultúra, a tudomány állításai, az egyházi gondolkodás trendjei, a csoki íze, a lámpák fénye, az alkotmány, a fegyverkezési stratégiák, a szókincs és a beszéd sebessége, minden, minden, minden változik. Egyetlen biztos pont van az életemben, körülötte forog minden, és ha nem lenne, nemcsak hogy szétesne a világ, hanem létre sem jött volna. Senki más nem képes életet adni, az entrópia törvényszerűségét, a teljes rendezetlenség irányába mutatást, a halál diadalát csak egy létező, gondolkodó, és mindenható személy tudta legyőzni (sőt létrehozni). A semmiből csak így lehetséges valamit csinálni. A halál nem szül életet, csak az élet. Egy robbanás nem indít el komplex, magas energiaszinten létező, és egyre komplexebbé váló létformákat. Erre csak egy még komplexebb, még magasabb energiaszinten létező létforma képes. én magyarul Istennek hívom. Ő önmagát úgy hívja: Vagyok.  - Az egyetlen biztos pont a kozmoszban egy személy.

2011. november 19., szombat